Az 1900-as évek elején gazdasági fellendülés mutatkozott világszerte, amely – ellentmondásosan, bár – Magyarországon is éreztette jótékony hatását. Három év leforgása alatt több mint 2300 új vállalat alakult az országban 513 millió korona alaptőkével, amely igen jelentős összegnek számított abban az időben. E körülmények között igen jónak számítottak az elhelyezkedési lehetőségek, s a fiatalok örömmel készültek gyakorlati pályákra, köztük a kereskedelmi pályára is. A rohamosan növekvő igények kielégítése miatt 1908. augusztus 27-én, dr. Bárczy István főpolgármester elnökletével, Budapest Székesfőváros Tanácsa úgy döntött, hogy a VI. kerületi Nagymező utcai Felső Kereskedelmi Iskolának a Rökk Szilárd utcában elhelyezett osztályait önálló iskolává nyilvánítja, és dr. Mihály József felső kereskedelmi iskolai tanárt bízta meg az új fiúiskola vezetésével.

   14 tanárral, összesen 254 diákkal (két alsó, két középső és két felső évfolyammal) megnyílt a három évfolyamos iskola, amely a követelményeknek megfelelően végezte munkáját, sőt még emelte is az oktatás színvonalát. Az iskolareformot is megelőzve a tanári kar számos kezdeményezéssel járult hozzá ahhoz, hogy minél műveltebb és gyakorlatiasabb szakembereket képezzenek a gazdasági élet számára. Az imponáló törekvések és újítások önmagukért beszélnek:

  1. A gyors- és gépírást – bár nem kötelező tantárgyak – minden tanuló tanulja.
  2. A testnevelés alól csak orvosi javaslat alapján mentesülnek a tanulók – jóllehet ez sem kötelező tárgy.
  3. Az idegen nyelveket megosztva, osztályonként két-két csoportban oktatják.
  4. A francia nyelv rovására egy angol nyelvi osztály is nyílik, elsőként a szakoktatás összes intézetei között.
  5. Külön szerb-horvát nyelvtanfolyam indul.
  6. A felső évfolyamon a tehetségesebb tanulóknak német és francia nyelven tartanak közgazdasági és kereskedelmi tárgyú konzervatóriumokat.
  7. Növelik a tantárgyi koncentrációt úgy, hogy a rokontárgyakat azonos tanár tanítja.
  8. Megszervezik az első budapesti felső kereskedelmi leányiskolát, amely rögtön más helyiségben, külön igazgatás alatt kezdi meg működését.

   De nemcsak a korát meghaladó tanító-nevelő munkát kell kiemelnünk az iskola indulási éveivel kapcsolatban, hanem azt, hogy az ötödik tanévtől már önálló, új épületben folyhatott az oktatás.

   A lendületes munkát azonban hamarosan az I. világháború törte meg. A háborús viszonyok (szénszünet, tanár- és teremhiány, katonai érettségi stb.) között az iskola csak részben tudott megfelelni alapvető feladatának.

   Az 1925-ös évben intézményünk felvette Széchenyi István nevét. Az esemény egybeesett Széchenyi országgyűlési fellépésének 100. évfordulójával. Erről az eseményről a Krisch Jenő igazgató által szerkesztett Évkönyv a következőket írja:

"Mi Széchenyi István nevét, mint elsőrangú közgazdásznak nevét írjuk intézetünk homlokzatára. Fő törekvésünk oda irányul, hogy ifjaink lelkébe beleplántáljuk Széchenyi szellemét. Azt a közgazdasági szellemet, amely a rideg és nyers anyagi erőket összekapcsolja az erkölcsi élet étékeivel. Ezt tette Széchenyi, s ezért vált belőle nemzetnevelő. Így akarunk mi is a magyar közgazdasági élet számára Széchenyi katonákat nevelni. Azt akarjuk, hogy diákjaink legyenek elsőrangú szakemberek, becsületes kereskedők vagy jó bankférfiak Ha ebben a feladatban iskola és család vállvetve dolgozik, akkor lesz értelme az új elnevezésnek, s akkor lesz igazán iskolánk Széchenyi-iskola."

   Ettől az időtől kezdve páratlan Széchenyi-kultusz bontakozott ki az iskolában, melyhez az is hozzátartozik, hogy számos, magas rangú közéleti személy és gazdasági szakember tartott itt előadást a tanulóifjúságnak. Így kerülhetett sor az 1929-30-as tanévben az első országos tehetségversenyre, amelynek céljai között szerepelt az iskolai szakoktatásnak a gyakorlati élettel való szorosabb összekapcsolása. Ettől kezdve évenként a Vas utcai kereskedelmi iskola adott otthont a közel száz fővárosi és vidéki kereskedelmi iskolák tanulmányi versenyének.

   A Széchenyi-kultusz fontosabb tárgyi bizonyítékait ma is őrizzük iskolánk falai között, s büszkén mutatjuk meg új diákjainknak és a hozzánk látogatóknak. Például:

  • 1929-ben az ifjúsági hangverseny bevételéből elkészült Széchenyi István életnagyságú képe a tanári szoba számára, mely másolatot Kiss Viktor készítette (a Magyar Tudományos Akadémia képtárában található Amerling Frigyes alkotása alapján).
  • 1930-ban határozták el a diáksapka viselését, s a sapkára Széchenyi arcképével díszített jelvény került.
  • 1936-ban a Végzett Tanulók Egyesülete zászlót ajándékozott az iskolának, az egyik oldalán Széchenyi arcképével.
  • 1941-ben a Végzett Tanulók Egyesülete ajándékaként avatták fel az első emeleten található bronz mellszobrot, melyet Papp József készített. A zászlón és a szobron is "A tett az első, a szó a második" Széchenyi-mondás olvasható.

   A jeles épület kitűnő tanárokkal is dicsekedhet. Közülük is kiemelkedik Szerb Antal. Emlékét ma már nemcsak a földszinten elhelyezett, hanem a pár éve – születésének 100. évfordulóján – átadott emléktábla is őrzi. De itt tanított Ancsel Éva filozófus is, s folytathatnánk a sort, mely egy hosszabb lélegzetű kutatómunkát igényelne.

   1933-ban fennállásának 25. évfordulóját fényes külsőségek között ünnepelték meg az intézmény tanárai és diákjai, de a legékesebb szónoklatokból is érződött a négy éve tomboló gazdasági világválság nyomasztó légköre. A legszebb szavak sem tudták leplezni az ifjúság előtt álló bizonytalan jövőt, a munkanélküliséget. A helyzet a későbbi években sem javult jelentősen, még az 1935-36-os Évkönyv is így írt:

"A fixfizetéses állások elnyeréséért erős küzdelem folyik, a szabad pályákon az önálló exisztencia megteremtése és fenntartása erős akaratot, sok ismeretet és nagy kitartást követel."

   Az iskola mindent megtett annak érdekében, hogy a kemény versenyben helytálljanak növendékei, hogy minél szilárdabb és alkalmazhatóbb tudással lépjenek ki az életbe. Megpróbálták a külső kapcsolatokat tovább erősíteni a vállalatokkal, üzemekkel és kulturális intézményekkel.

   A második világháború még borzalmasabb pusztítást végzett, mint az első, bár maga az épület szerencsésen átvészelte a szörnyű időket, s az ide települt hadikórház kiköltözése után, 1946 őszén ismét birtokba vehették a tanulók. A háború után tanárok, diákok, szülők – erőt, anyagiakat és fáradságot nem kímélve – hozták rendbe az épületet és teremtették elő a szükséges berendezéseket. Az iskolai életben gyökeres változások történtek: beindult az önképzőkör, az ének- és zenekar, megalakult az ifjúsági vöröskereszt szervezete, a sportkör pedig – a hagyományaihoz híven – kiváló eredményeket ért el a labdarúgás, a kosárlabda, az atlétika, a birkózás és a sakk területén.

   A kor szellemének megfelelően az iskola neve (megőrizve a névadó megjelölését) gyakran változott:

  • 1947-ig Kereskedelmi Középiskola, majd Kereskedelmi Gimnázium, Közgazdasági Gimnázium;
  • 1950-töl Közgazdasági Középiskola;
  • 1953-56-ig Kereskedelmi tagozatú Gyakorló Közgazdasági Technikum;
  • 1956-67-ig Kereskedelmi tagozatú Közgazdasági Technikum;
  • 1968-69-ben Kereskedelmi Szakközépiskola;
  • 1969-től Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola;
  • majd voltunk Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola és Gimnázium is.
  • 2013-tól Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola lettünk.
  • 2015 július 1-jétől a Budapesti gazdasági Szakképzési centrum Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskolája a nevünk.

   De hiába a névváltozás, az iskola képzési célja és profilja – lényegét tekintve – 2015-ig alig módosult. 2015/2016-os tanévtől a kereskedelem ágazati képzés mellett elindítottuk a TURISZTIKA ágazati képzést is.

   A tiszta fiúiskolába először 1951-ben vettek fel lányokat, s pár év múlva már háromszor annyi lány járt az intézménybe, mint fiú. A tanári karban is hasonlóan alakult a nemek aránya. Ennél lényegesebb változás az intézet életében, hogy 1953-ban – tradíciói, kiváló tárgyi és személyi adottságai alapján – gyakorló iskolává nyilvánítják. Napjainkig itt készülnek választott hivatásukra nemcsak a szakmai szakos tanárjelöltek. Először a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemről jöttek iskolánkba tanítási gyakorlatra, majd 1977 óta a Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskoláról is. A rendszerváltás után sokáig nem volt tanárképzés a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, de 1997/98-ban újra indult és a következő években ismét számítanak ránk, mint hagyományos képzőhelyre, sőt napjainkban az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemről is fogadunk "kistanárokat".

   Az 50-es években középfokú, kereskedelemi káder-képzését folyt az épületben. A szomorú 1956-os események után, 1958-ban, az 50 éves fennállást már aránylag konszolidált viszonyok között ünnepli meg az iskola.

   A 60-as években az új tantervi követelmények alapján bevezették a gyakorlati képzést, amely a szakközépiskolai képzési formában épült ki. Az országos, illetve a több iskolát érintő kísérletekkel párhuzamosan helyi kezdeményezések is történtek. Ezek a ma emberének talán furcsán hangzanak, de a tanulás hatékonyságát növelő tényezők mellett valószínűleg a közösségeket építők és erősítők is voltak, nem beszélve a napjaink diákjait is érintő harmadik problémáról, a csellengésről. A diákok érdekében vezették be, például az egész napos nevelést, a kereskedelmi portyákat, a fakultatív napokat. De ide tartozik az iskolai büfé megszervezése is, melyről a következőket olvashatjuk az 1983-as Évkönyvben:

"Közkedvelt tevékenység az iskolaszövetkezeti munka is…A második emeleti folyosón berendezett boltban a növendékek az áruforgalom valamennyi mozzanatát gyakorolják teljes önállósággal… Így – amellett, hogy közvetlenül mód nyílik az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására – a tanulóifjúság helyben vásárolhatja meg tízóraiját és írószereit".

   A 70-es évek elején kapcsolódik be néhány osztály az MTA elnöksége által irányított matematikatanítási kísérletbe, amely az akkori tantervi változásokat készíti elő. De a Vas utcában rendezik meg az országban először a kereskedelmi iskolák összevont érettségi-felvételi vizsgáját is a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolával karöltve.

   A 90-es évek magyarországi politikai, társadalmi változásaival együtt gyökeresen átalakultak a kereskedelmi szakképzéssel szemben támasztott követelmények is. Az iskolának - mint történelme során mindenkor - a társadalom igényeinek és elvárásainak kellett megfelelnie. A gyorsan változó törvényi elvárások és környezeti feltételek folyamatos alkalmazkodást igényeltek.

A rendszerváltás óta a szakképzésben számos jelentős változás történt.

Első lépésként megszűnt a híres 51-100-as érettségi-képesítő vizsga 2000-től felmenő rendszerben. A szakképzés átkerült az érettségi utáni időszakra.

Következett az OKJ átalakítása, és 2005-től a szakképző iskolák Térségi Szakképző Központokba szervezése. Iskolánk a BETISZK tagja lett 6 másik társiskolával együtt.

2008-tól a szakképző osztályok átkerültek a BETISZK központi képzőhelyére, a Dohány utcába. Így a mi iskolánk is szakképzés nélküli szakközépiskola lett.

2013-tól a szakképző osztályok részben visszakerültek az "anyaiskolákba". Nálunk az OKJ 54 341 01-es Kereskedő szakképzés indult el ismét, amely két év helyett 1 év alatt készít fel a szakmai vizsgára az előzetes tanulmányok beszámítása miatt.

A szakmai kerettantervek is megváltoztak, így felmenő rendszerben új szakmai képzés történik a 9-12. évfolyamokon. Az első osztályok, amelyek tanulói számára ismét kötelező lesz az ágazati szakmai tantárgyból érettségizni, 2017-ben végeznek majd.

Néhány év alatt a 2. fenntartóváltást éljük meg. A Fővárosi Önkormányzat fenntartása alól 2 évre átkerültünk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alá, majd 2015. július 1-jétől a Nemzetgazdasági Minisztérium lett a fenntartónk. 44 szakképzési centrum alakult hazánkban. Mi a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum tagiskolája lettünk 17 közgazdasági és kereskedelmi iskolával együtt.

2015-től bővítjük képzési kínálatunkat.A kereskedelem mellett a TURISZTIKA ágazatban is oktatunk felmenő rendszerben.

Hosszú kihagyás után ismét megindult esti tagozaton is a képzés. 

 

E-napló

 

ALAPÍTVÁNY

Iskolánk alapítványa: Széchenyi 200 alapítvány. Kérjük, hogy amennyiben támogatni kívánja iskolánk diákjait, akkor az adója 1 %-át az alábbi adószámra utalja:

18004298-1-42

Bővebben...

 

Elérhetőségeink

Budapesti Gazdasági SZC Széchenyi István Kereskedelmi Szakgimnáziuma

1088 Budapest, Vas utca 9-11
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
telefon/fax: +36 1 338 4480
Igazgató: Jakab Szilvia
 
Gazdasági iroda: Bogáti Árpád
telefon: +36 1 338 4592 
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.